A pillangó a lélek fejlődését és a halálból kialakuló életet jeleníti meg. Megmutatja az önmegvalósítás útját, ő az átalakulás nagy művésze. A pillangó életének minden folyamata szükségszerű és megkerülhetetlen, csakúgy, mint ahogyan a mi fejlődésünk mérföldkövei. Az élet múlékony, ezért érdemes megragadni a pillanatot, jelenben lenni és a lehető legjobban kihasználni az itt töltött időt. A pillangó tánca, színes szárnyai a lelkünk feltámadásának az útját mutatja meg, az örömöt, légiességet, a gyógyulás lehetőségét, saját színes oldalunkat, sokszínűségünket. Megmutatja a halálon keresztül az újjászületéshez vezető utat, és a lehetőséget, hogy életünk nehézségein túljutva milyen kincseket nyerhetünk. Ezért ebben a podcastben megmutatom azt a folyamatot, amire ma talán mindenkinek érdemes ránéznie, tudatosítani, hogy a transzformáció szakaszainak milyen belső és külső jelenetei vannak. Megadás

Ez az év nekem a gyász éve volt, apukám halálának feldolgozási folyamata zajlott ebben az évben bennem. Ennek a folyamatnak a helyzeteit mesélem el, hogyan éltem át azokat az élményeket, amire nem lehet felkészülni, amit csak átélünk, és utána kísérletet teszünk a feldolgozására. Azt tanítják, hogy a szüleink tanítanak meg bennünket arra is, hogy velünk is meg fog történni a halál pillanata, és ebben a podcastben elmesélem, bennem milyen folyamatok zajlottak le a saját elmúlásommal kapcsolatban is. Mélyen hiszek az év végi összegzésben, az élettapasztalataink megértésében és az ehhez kapcsolódó döntésekben és engedélyekben is. Mély fájdalmas belső utam volt ebben az évben, volt bennem kétség, hogy ezt a veszteségfeldolgozási folyamatot be lehet, be szabad e mutatni a külvilág számára, de amikor elkezdtem ezt a csatornát, azért indítottam, hogy a vesztes tudattalan gyógyulási folyamataira is rá tudjunk nézni, s a veszteség valódi arcáról beszéljek. Ezt teszem most ebben a podcastben is.

Anyai túlféltésről, az elszakadás és felnőtté válás nehézségeiről szóló régi francia tündérmesét szeretném bemutatni a podcastben.  Főszereplője aranyhaj, aki átmenetet képez a megmentésre váró és önmagáért tenni vágyó lány között.  Az Aranyhaj azon mesék sorába tartozik, amelyekben a speciális képességgel rendelkező hős végül eldobja „varázserejét”, hogy tiszta lappal kezdhessen egy szebb életet, amiben önmagáért szeretik őt, nem az istenadta képessége miatt. Elgondolkodtató üzenete a mesének az is, hogy itt a fiatalok gyökeres változásokat hoznak egymás életébe, de ugyanakkor nem az volt a létezésük egyetlen értelme és alapja, hogy egyszer találkozzanak egymással és megtalálják a Nagy Őt. Aranyhaj világot akart látni, szabad lenni legalább egy napra, Flynn pedig vagyont akart, élni a maga kényelmes de kalandos életét. Mindketten eszközök voltak egymás szemében az elején, amivel az igazi céljukat elérhették. Flynn kimozdítja a királylányt mozdulatlanságából, és végül ez az erő, ami kijuttatja őt a bezártságból, de persze áldozatok árán. A férfi és a nő kezdetben még nem egyesülhet, nem lehetnek egymáséi, mert Aranyhaj túl sokáig volt bezárva a toronyba, túl sokáig hagyta egy én-részét elzártan önmaga és a világ elől. Amíg ezt az én-részt nem tudta beépíteni magába és megfelelően működtetni, addig nehézségeken kellett keresztül mennie. A boldogságos végkifejlethez próbatételek vezetnek, és ahogy a mese kezdeti stációjában elakadást jelentett az önmegtartóztatás erénye, a fiúnak és szerelmének ezt kell gyakorolni az egymásra találáshoz.

Ennek a podcastnek azt a címet adtam, hogy a novemberi eső misztériuma. A Guns N’ Roses November rain száma ihlette, nekem ez az dal szinte végigkíséri az életemet s amikor megérkezik november hónap az életembe, valahogy megérkezik ez a dal is hozzám, s mindig fedezek fel benne új gondolatokat vagy értek meg valamit ebből az élet nevű játékból általa. A November Rain című videóklip lett az első az 1990-es években kiadott videó, melynek nézettsége elérte az egymilliárdot.  Népszerűsége talán annak is köszönhető, hogy azokat a kínzó érzéseket nagyítja fel és önti szavakba, amelyeket magának sem szívesen vall be az ember, pedig szakításkor, hullámvölgyekben, de még az oltár előtt is utolérhetik.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a bennem élő szerelmes nő szimbolikus megsemmisülésekor milyen különböző érzelmi élményeim voltak, amelyek ezen szimbolikus vég kapcsán átélhetőek voltak bennem, mert a többféle átélés többféle újjászületés élményt hordozott magában. Természetesen ez a videoklip azt is bemutatja, hogy létezik az a folyamat is, amikor a férfi nyilvánvalóan hajlandóbb szembenézni ezekkel a szimbolikus véghez kapcsolódó élményekkel a szerelem nevében.

A szerző szerint nagyon fontos megértenünk, hogy azok a kívánságok, amelyek valóra válnak, mindig megváltoztatnak bennünket. Minden kívánságunk arra utal, hogy valamilyen hiányosságot érzünk az életünk bizonyos területén. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mire akarja ez a hiányosság felhívni a figyelmünket. Életünk során amikor változásra vágyunk, akkor valami rosszul működik az életünkben, és nem tudjuk hogyan változtathatnánk rajta. Sőt többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen lesz majd, ha a kívánságunk teljesül.  A szerző véleménye szerint nincs értelme olyat kívánnunk, ami természetünk ellen való: legtöbben mégis ezt tesszük, sokszor azért kívánunk magunknak valamit, mert mások is ezt kívánják, vagy már rendelkeznek vele, s ezért gyakran olyan álmok után futunk a sajátjaink helyett, amit mások tartanak fontosnak.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan érdemes végig gondolni a kívánságaink meghatározása előtt, hogy valóban készen állunk-e a változásokra és a következményeire.

A szerző arra jött rá, hogy végső soron egyetlen különbség van az emberek között abban, hogy hogyan valósulnak meg a vágyaik az életben, hogy az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván, a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva, hogy a körülményeit ő maga idézi elő. Ezért a szerző hisz abban, hogy kívánni is meg kell tanulni. Tisztában érdemes lennünk azzal, hogy miként nyilvánítsuk ki egyértelműen és világosan a kívánságainkat anélkül, hogy beteljesülésüket megakadályoznánk. A legnagyobb hiba, amit az emberek újra és elkövetnek miközben kívánnak valamit az, hogy már a szóhasználattal egészen más üzenetet sugallnak, mint amit szeretnének. Ilyenkor hiába a jó szándék nem jutnak közelebb a céljukhoz, hiszen sokan úgy fogalmazzák meg a kívánságaikat, hogy azzal szinte bebetonozzák magukat szerencsétlen állapotukba. Ebben a podcastben bemutatom, hogy milyen nézőpontok szükségesek ahhoz, hogy ne csak az akaráshoz, hanem valaminek az átéléséhez kerüljünk közelebb.

A Lotilko szárnyai című mese, igazi veszteségmese, amelyet szinte minden veszteséggel kapcsolatos krízishelyzetünkben érdemes felidéznünk.  Hiszen ennek a történetnek a gyógyító ereje abban áll, hogy nemcsak a veszteséggel kapcsolatos élményekről, érzelmekről ad pontos képet, hanem megjelenik benne az is, hogy hogyan tudunk a továbblépés lehetőségével élni a vesztes élethelyzeteinkben. A mesében nem hal meg senki, a veszteség, amit megél a főszereplő, mégis óriási. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a veszteség tudatosítása, elfogadása, és a veszteségből kihozható nyereség megtalálása milyen szakaszokon megy keresztül a lelkünkben, s azt is, hogy mit lehet kezdeni akkor, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett.  S beszélek arról  is, hogy a veszteségfeldolgozás folyamatában hogyan ismerhető fel a tudatváltó pont, amikor tényleg megszülethet bennünk egy döntés a jövőnkkel kapcsolatban.

A kozmetikai műtétek egyre népszerűbbek, és egyre több nő és férfi dönt arról, hogy a természetes szépségét hátrahagyva egy társadalmilag idealizált testképet alkot magának. Ebben a beszélgetésben ennek a folyamatnak a társadalmi aspektusait és lelki összetevőit foglaljuk össze, s adunk néhány nézőpontot, hogy hogyan lehetne a természetes szépségünk aktív elfogadásával egy önelfogadási folyamatot átélni, ami biztosítaná számunkra, hogy egyediségünk és egyéniségünk mindenki számára láthatóvá és elfogadhatóvá váljon.

Az evolúciós pszichológiai tapasztalatok alapján a vonzó fizikai megjelenés azért volt fontos, mert ez biztosította a lehető legegészségesebb utód születését, ezért a férfiak a legszimmetrikusabb, a legvonzóbb külsővel rendelkező nőt választottak partnerül.  A nők azonban a több erőforrás birtoklására képes férfi kiválasztására helyezték a hangsúlyt , s ehhez az volt az előnyös stratégia, hogyha  a vonzó fizikai megjelenésüket hangsúlyozzák, és ezzel keltették fel a férfiak érdeklődését. Ebben a podcastben arról beszélgetünk, hogy a kultúra változása milyen módon befolyásolta ezt a két szaporodási stratégiát, és ehhez hogyan is tudunk ma alkalmazkodni, illetve milyen esélyeket és milyen veszélyeket tartogat ez számunkra.

A mentális kasztráció problémaköréről készítettem ezt a podcastet. Léteznek olyan mesék, amelyekben, akár cselekményként jelenik meg a csonkítás, a kasztrációs fenyegetettség, akár szimbolikus módon, a hős mindig azzal a helyzettel szembesül, hogy bukása következtében elveszítheti hős-szerepkörét, álhőssé válhat. A rigócsőr király mese a legyőzendő hősnő létállapotaiba enged bepillantást számunkra, amely a női személyiségfejlődésnek egy érdekes jelensége, hiszen a bukott hősnő létállapot élményei nem könnyűek, s ezért fejlődési lehetőségeibe érdemes bepillantanunk, hiszen sok nőnél okozhat elakadásokat, amelyek megakadályozhatják a következő fokozatba lépését. A meseirodalom tele van ilyen történetekkel is, amelyek abban segítenek, hogy szembenézhessünk saját, kevésbé szeretett, sőt önmagunk előtt is rejtegetett tulajdonságainkkal, s ez a mese is abban segíthet bennünket, hogy rápillanthatunk saját természetünk azon vonásaira, amelyekről egyébként nem szívesen veszünk tudomást.

A szerző a saját praxisában megtanulta, hogy a fantázia értékes képzeletbeli forrás, akár egyvalakié akár párok közös fantáziájáról van szó. Az a képességünk, hogy képzeletünkben bárhova el tudunk jutni, egyéni szabadságunk vegytiszta kifejeződése. Olyan kreatív forrás, amely segíthet kitágítani a valóság határait. Pedig még ma is sokan azt hiszik,  hogy a fantázia nem más, mint a frusztrált libidó, az idegösszeroppanás, a fejlődési zavarok vagy a túl nagy pocak miatt megélt kudarcok következménye,  és hogy amiről a fantáziálunk, a  valóságban is szeretnénk átélni.

A mai podcastben a közöségi médiahasználat és a testkép kapcsolatának azon aspektusait mutatom be, amelyekben a vizuális média jelentős szereppel bír a testideálok létrehozásában, közvetítésében és támogatásában. A médiában az idealizált testeket realisztikusnak és befogadók számára könnyen elérhetőnek tüntetik fel. A médiaideálokat közvetítő üzenetek által az egyén számára jóváhagyásra kerülnek a megjelenésre vonatkozó irreális társadalmi elvárások, melyeknek sokszor csak kozmetikai beavatkozások segítségével lehet megfelelni. Ezért a női testideálok is folyamatos változásokon mennek keresztül. Manapság négy fő testideáltípus létezik, ami befolyásolhatja a nőket, azáltal, hogy a társas összehasonlítás számtalan lehetőségét teremtik meg. A podcastben azt mutatom be, hogy ez a négy fő testideál mit képvisel és ez hogyan vezethet el az online és a valós megjelenés között észlelt inkongruencia szorongáshoz, elégedetlenséghez, valamint hogyan okozhat ez a nőkben érzelem regulációs problémákat.

Ebben a podcastben azt szeretném megerősíteni, hogy a testünk élményei tapasztalatai egész életünkben töltekezést jelentenek, sőt kreativitás forrásává is válhatnak a lélek számára, lehetőséget teremtve a fejlődésünkre, hiszen vitalitással tartalommal tölti meg a személyes életünket, inspirálja a társas kapcsolatainkat és táplálja a közösségi életünket. Minél kevesebb a személyes testben megtapasztalt élményünk és a megtartó kapcsolati háló,  annál inkább az emberi elme által létrehozott élettelen képi valóság határozza meg a mindennapjainkat , mely nélkülözi az istenképet az univerzalitást és annak energetizáló katalizáló hatását. Testünk, testérzetünk, testképünk önmeghatározó referenciapont lehet, és biztonságot adó bázis a kollektív tudattalan és a tudatos reális világ metszéspontjában egy életen keresztül. Ezért nagyon fontos lenne belátnia mindenkinek, hogy a tárgyiasított test és a képi tartalmak manipulálása helyett a testi tapasztalatok élmények gyűjtésének kellene proiritássá válni az életünkben, s a személyes kíváncsiságunknak kellene nagyobb teret biztosítani a készen kapott művi világ helyett.

A tárgyiasított testtudatnak az a sajátossága, hogy az egyéni önmegvalósítási folyamatot gátolja, és gyakorta döntés elé állítja az egyéneket, hogy a testet fókuszba helyező külső elvárásoknak vagy komplex belső mozgatórugóknak engedjen. A társadalom által közvetített tökéletesedési modellel szembemegy az analitikus pszichológia terminológiájában használt individuációs folyamat, mely az eszményített ideál megvalósítása helyett az egyén önmagává válására, kiteljesedésére helyezi a hangsúlyt. A testhez való belső szubjektív viszonyuláshoz hiányoznak a társadalmi ösztönzők, a testi érzetektől való eltávolódás és az ehhez köthető diszkomfort azonban egyre inkább a testtel való autentikusabb kapcsolat kialakulására hív.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az analitikus pszichológia perspektívája rávilágít arra, hogy az egyedi személyes indíttatások elfogadása és vállalása feltétlenül szükséges, mert ez  eredményezheti azt, hogy az egyéni testtudatot tudjuk magunkban rekonstruálni és megtaláljuk és elfogadjuk a mi saját kiegyensúlyozott állapotunkat.

A sötét oldalunkat alkotó impulzív viselkedésformákat és nem kívánt mintákat a tudattalanban létező fájdalmas események következtében elfojtott érzések okozzák. Az árnyék a személyiségünk azon részéből áll, amelyekről megfeledkeztünk, amelyekről letettünk, s amelyeket elfutottunk annak érdekében, hogy fejlődjünk és beilleszkedjünk a társadalom normarendszerébe.  Az árnyékmunka során a személyiségünk tudattalan aspektusait biztonságos és szabályozott környezetben tanulmányozhatjuk, ez megvalósulhat naplóírás, meditálás, terápia formájában is. A szerző azzal a céllal készítette ezt a naplót, hogy segítséget nyújtson abban, hogy az árnyékszemélyiségünk jobban megismerhessük, magunkba építhessük, s a folyamat végén önmagunk elfogadását és feltétel nélküli szeretetét is átélhessük.

A szépségideállal és a társadalom által elvárt normatív megjelenéssel szemben már régóta léteznek tiltakozó mozgalmak. A testpozitív mozgalmak azt a célt tűzték a zászlójukra, hogy minden test ugyanolyan elfogadást és tiszteletet érdemel, függetlenül tulajdonosától vagy állapotától. Önmagunk és a helyzetünk, testi lelki állapotaink, betegségünk fájdalmunk vagy a fogyaték, amellyel élünk, csak akkor lesz elfogadható, ha megerősítjük magunkban azt a nézetet, hogy nem csak a tökéletesen egészséges és tökéletesen szép test szerethető, elfogadható.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a testpozitív mozgalmak milyen koncepció mentén gondolkodnak, s hogy egymás testének elfogadása azt feltételezi, hogy nem bántjuk a másikat, hiszen nem ismerjük a történetét és a körülményeit, de sokat tehetünk azért, hogy a megfelelő segítséget biztosítva számára, képessé váljon arra, hogy elinduljon önmaga elfogadása felé.

A testkép, tudatos reflektált, tehát általában szavakkal megfogalmazható ismereteinket ragadja meg. A testkép legfontosabb jellegzetessége, hogy olyan tapasztalatokból épül fel, amelyeket mintegy magunkra kívülről tekintve látunk, tehát mintha egy tárgy lennénk a világban, amelyet külső szemmel nézünk, leírunk, és értékelünk.  Ezzel szemben a testséma olyan tapasztalatok összessége, amelyeket belülről a testünkben benne tartózkodva élünk meg, a testsémát nem fogalmi jellegű tapasztalatok alkotják, hanem testérzékletek. Ezek közös jellemzője, hogy sokszor a háttérben, a tudatosság küszöbe alatt működnek, így gyakran nem kerülnek be a tudatos figyelmünk terébe, így nem is reflektálunk rájuk. Sokszor csak akkor kerülnek tudatunk fókuszába, amikor károsodnak és például nem tudjuk úgy szabályozni a mozgásunkat, mint korábban. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy pszichológiai szempontból miért különösen fontos a testsémánk, s hogyan biztosítja az alapot a testemlékezetünk működéséhez.

A testkép korai megjelenésétől életünk végéig alanyiságunk személyes élményének középpontjában áll, akkor is ha nem tulajdonítunk neki kiemelt jelentőséget, s akkor is, ha nagyon hangsúlyossá válik az életünkben. A testkép meghatározása az elmúlt 8 évtized során óriási változáson ment keresztül. Ez a folyamat számos kitérőt és keresztutat is magában foglaló pálya mentén zajlott le, s már ez is jelzi ennek a témakörnek a bonyolultságát.. Ebben a podcastben a testképről gondolkodó szakemberek alapvető fogalmait mutatnám be, s azt a több fázison átívelő folyamatot is, amelyet egy csecsemő átél, amíg  az énképe és a testképe kialakul.

Korunkban a média és az internet révén mindenütt jelen lévő domináns képi kultúra hatással van a testünkhöz való viszonyunkra és az egészségmagatartásunkra.  A mindennapok aktivitásai során szinte észre sem vesszük, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan hatásoknak, amelyeket nem vagy nehezen tudunk kontrollálni. A  folyamatosan újratermelődő  reklámok, a divatfotók, a plakátok, internetes és egyéb felületek sokszor önkéntelen összehasonlításokra kényszerítenek bennünket, s még az is lehetséges, hogy állandó frusztrációt okoznak nekünk. Ezért ebben a podcastben szeretném bemutatni, hogy ma már eljutottunk oda, hogy egyazon személynek lehetnek ártó vagy védő testképei is, s hogy a mai  kulturális hatások mentén hogyan lehet teret engedni a saját autonómiánknak, saját egyedi testképünk elfogadásának, tiszteletének és szeretetének.